A Perendev mágnes motor működési elve
A Perendev motor attól forog, hogy a rotoron lévő mágnesek acéllal le vannak árnyékolva. Ez a technológia a mágnest erősebbé teszi ott, ahol nincs leárnyékolva - vagyis a tetején és az alján - mert a mágneses mező erővonalait közelebb hozza egymáshoz. A mágnest körülölelő mágneses mező ezáltal van leszigetelve.
Az acél nem vonzódik a sztátorhoz, mivel a sztátoron lévő mágnesek nagy valószínűséggel szintén le vannak árnyékolva, de az álló és forgórészen lévő mágnesek felső - nem árnyékolt - részei közötti mágneses erő nagy lesz.
A mágnesek ilyen módon történő leárnyékolása jól ismert módszer, vegyük pl. a fazék mágneseket. Az acél jobban vezeti a mágneses erővonalakat, mint a levegő, ezért a mágneses erővonalak az acélon keresztül haladnak, ami azt eredményezi, hogy a mágneses erővonalak az acélban rövidre záródnak.
Az acél és a mágnes között kapcsolat van, amitől az acéllemez mágnesessé válik. Az ezen az elven megvalósított árnyékolással minden mágnes kereskedésben találkozhatunk.
A Perendev motor csak ennek a szigetelésnek köszönhetően működhet. Enélkül a mágnes két oldalán megjelenő vonzó illetve taszító erők megegyeznének.
Tero Ranta a következőket írta a mágnesek számáról:
A középső fehér tárcsa tetején egy fém perem van, melybe 6 db lyuk van fúrva 60°-onként. Az egyik ilyen lyukban egy menetes rúd látható. (lásd az 1. ábrát) Húzzunk fekete színnel vonalakat, melyek a 6 furaton mennek keresztül. Utána vetítsük le ezeket a fekete vonalakat a sárgával jelzett fém karima magasságába a piros vonallal jelölt tengely mentén. A levetített vonalakat kék színnel jelöltük és a közöttük lévő szög 60°. A tárcsa külső kerületén két kék színű vonal között 5 db mágnest számlálhatunk meg. Ez alapján könnyen meghatározhatjuk, hogy egy tárcsán egymástól egyenlő távolságra összesen 30 db mágnes van elhelyezve.
Jason Owens a következő módon határozta meg a három tárcsán lévő mágnesek egymáshoz képesti eltolását:
Az utóbbi időben a Perendev motort tanulmányozva arra szerettem volna választ kapni, hogy a három tárcsán hogyan vannak eltolva egymáshoz képest a mágnesek. A videóból kimásoltam egy filmkockát, majd egyszerűen egyenes vonalakat húztam, melyek az egyes mágnesek széleit érintik. Íme:
Megfigyeléseim szerint az egyes tárcsákon a mágnesek egymáshoz képesti eltolása megegyezik egy mágnes átmérőjével. Ezt követően készítettem egy egyszerű animációt, hogy tanulmányozhassam a motor egyensúlyból történő kilépését:
A mágnesek lefedettségének egy bizonyos pontján megjelenik az úgynevezett Arany Arány (Fi).
Butch LaFonte a következőket írta az Arany Arányról:
A gyakorlatban valószínűleg nem szükséges egytized mm-nél nagyobb pontosság, mivel már azt is nehéz mérni, sőt, ekkor már a felület egyenetlensége és az apró excentrikus eltérések is jelentőssé válnak.
Vegyünk egy mágnest, amelynek az átmérője 25,4 mm, a központtól való eltolás pedig 12,9 mm. A félhold formájú alakzat területe ekkor 12,3 mm2, a macskaszem formájú alakzat területe pedig 7,6 mm2.
Az arány: 1,61626
Keressünk egy másik helyet, ahol az előbbihez hasonló átmenetet láthatunk:
Megnövelve a két mágnes közötti eltolást ismét 12,9 mm-re, azt kapjuk, hogy a félhold formájú alakzat területe 12,3 mm2, a macskaszem formájú alakzat területe pedig 7,6 mm2.
Az arány: 1,61713
Csak emlékeztetőül:
Fi = 1,6180339887499...
forrás: http://www.free-energy.hu/pajert/index.htm?FoAblak=../pajert31/PerMagy.html
|