Reggel van, reggel van, mindenki ideges.
Ház ura üvöltve tiszta zoknit keres.
Feketés csészével boglya feju asszony,
Ajánlja az égnek, hogy rája rogyasszon.

Mintha szélbol volna a nagylánynak lába,
Sebesen bevonul a fürdoszobába.
Hosszú perceken át pingálja a szemét,
Testvéröccse ordít: - Gyere ki, te szemét!

Konyha melegében jó pirítós mellett
Nagymama mosolyog, ahogy tole telhet.
Min vigyorog mama? - kérdezi a veje,
Csupa borotvahab összevagdalt feje.

Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek,
Most írja a leckét - na még csak ez kellett.
Ajtó elott jár a család furcsa táncot,
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.

Mire a rádió mondja a hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad meleg vizet.
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,
Férje jeges vízben sziszegve mos fogat.

A nagylánynak immár fél keze kabátban,
A másikban pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti rögvest frissen mosott blúzát,
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.

Az utcáról szalad vissza a ház ura,
Lábán cipo helyett megszokott papucsa.
A reggel számára eléri a csúcsát,
A cipoben megleli elveszett slusszkulcsát.

Reggel van, reggel van, ideges mindenki,
Az asszony is elment nincs már otthon senki,
Bevetetlen ágyon gyurött párna feszít,
És a WC-tartály sistereg egy picit...